Wortlaute II.

Nikolaus Gerszewski által összeállított program a kortárs vokális zene széles skálájából merít 1983 és 2020 között. 

Mind a négy zeneszerző a saját maga által kialakított kompozíciós eljárásokat alkalmazza, belső szabályokhoz kötve, egyéni céljához orientálva.  Esetenként ez olyan saját kialakítású lejegyzési formát is jelent, ami az előadónak meghatározó szerepét ad  a zene alakításában.  A daraboknál közös, hogy a nyelvi anyag hangzásbeli tulajdonságaira koncentrálnak, ami során a beszédhang zenei hanggá válik. 

A programot Ladik Katalin meghívásával tettük teljessé, aki ellentétes irányból közelíti meg a területet. A költőnő a nyelvi alapanyagot a vokális expresszivitás felé terjeszti.  Performansza a beszélt szó és a zene közötti határterületre vezet, ahol az önálló médiummá szilárdul.

Ladik Katalin: Ha múlna e láng

“Ha múlna e láng
úlna e láng
eláng
úlna.

Hajnalonta
haját
olajjal önti le.

Ő
a Jalonta.
Elméje ép.
Hajnalát
jajjal önti le.

Jajong.
Múlna e láng
elmében hajnalonta!

Ha olajjal
elmúlna
hajnalonta
hajában e láng.”

Nikolaus Gerszewski: More Songs on Nothing (2018, énekhangra és zongorára) – Premier

A mű a „mobil” darabok műfajába tartozik; ezek mozgatható modulokból állnak, amelyeket az előadóművész állít össze a megadott szabályok szerint. Összesen tíz, egymással nem összehangolt oldal készül a zongora és az énekhang számára, amelyek tetszés szerint kombinálhatóak. A tíz darab mindegyike két sorba van lejegyezve, a második mindig az első sor fordított formáját veszi fel. A referencia-hangmagasság szabadon választható, ehhez igazodva rögzülnek az egyes hangok közötti szünetek. A szöveg úgyszintén szabadon választható, ám lehetőleg az előadó által nem beszélt nyelvek valamelyikén szólaljon meg. Egyes szavak vagy szótagok az énekelhetőség kedvéért a nyelvi kontextustól függetlenül elhagyhatók. A darab az állandó és a változó kapcsolatát vizsgálja a zenében – azt is mondhatnánk, hogy a kompozíció és az interpretáció közti kapcsolatot, ahol az interpretáció egyaránt jelenti a zenei előadásmódot és az egyéni befogadás élményét.

Christoph Herndler: I SING YOUR NAME – ZOLTÁN JENEY (2020, énekhangra) – Premier

Christoph Herndler saját médiumot fejlesztett, amelyet notációs grafikának – Notationsgrafik-nak – nevez. Ez abban különbözik a grafikus kottától, hogy mindig az előadás módját leíró instrukcióval kombinálva kerül lejegyzésre. A grafika felfedi a darab tiszta formáját; a darab megformálása az előadó felelőssége. Ugyanaz a grafikus lejegyzés kombinálható más és más előadási módokkal, amelyek mind eltérő hangzáshoz vezetnek.

Az „Eléneklem a neved” notációs grafika lényegében bármilyen névre (sőt bármilyen szöveges objektumra) alkalmazható. Ennek során a hangzó anyagot a választott név betűinek kombinációs lehetőségeiből állítják elő. Az Átlátszó Hang Fesztivál keretében Christoph Herndler a közelmúltban elhunyt jelentős magyar zeneszerző, Jeney Zoltán nevére egy új darab megalkotására kapott felkérést.

Jeney Zoltán: Twelve Songs (1983, női hangra, hegedűre és zongorára)

A dalciklus E. E. Cummings, William Blake, Weöres Sándor, Tandori Dezső és Friedrich Hölderlin verseit ülteti át zenébe. A szövegek eredeti nyelven hangoznak el. Jeney ugyan mindegyik darabban más kompozíciós technikát alkalmaz, de a szöveg minden esetben a zene központi formáló eleme marad, a hangzás és a nyelv elemei pedig szerves egységet alkotnak.

Christoph Herndler orgonát és elektroakusztikus zenét tanult a bécsi zeneakadémián, valamint zeneszerzést Roman Haubenstock-Ramati mellett. Tanulmányutakon vett részt a Stanford Egyetemen, a San Diego-i Egyetem Képzőművészeti Karán és a Los Angeles-i Claremont Művészeti Karán. 1997-ben alapította meg az Ensemble EIS interdiszciplináris projektcsoportot, számos ismert zenész bevonásával. Munkája a notációs grafikákra és az intermedia partitúrákra fókuszál, amelyek zenén kívüli formákban, notációs tárgyakban, zenei installációkban, videomunkákban és köztéri műalkotásokban egyaránt megvalósíthatók.

Jeney Zoltán (1943–2019) az 1960-as években Farkas Ferencnél tanult zeneszerzést a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán és a római Accademia Nazionale di Santa Cecilián. Első kompozícióira Bartók és a második bécsi iskola hatottak. Az 1960-as évek végén érdeklődése Pierre Boulez és Karlheinz Stockhausen elméletei, valamint a keleti filozófia felé fordult. Az 1970-es években minimalista stílusban komponált; ez időszakban született műveit gyakran extrém módon takarékos és statikus jellegűnek írják le. 1986-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora volt, amelynek zeneszerzés tanszékét 1995-ig vezette.

Ladik Katalin vajdasági születésű előadóművész egyaránt aktív az irodalom, a képzőművészet és a színház területén. Írott költeményei mellett hangkölteményeket, vizuális verseket, kísérleti zeneműveket, hangjátékokat, gesztuskölteményeket készít. Performanszaiban saját testét és hangját használja médiumként.*

Nikolaus Gerszewski végzettségét tekintve képzőművész, aki autodidakta módon képezte magát experimentális zeneszerzővé. Az 1980-as évek óta foglalkozik a nonrepresentational art elméletével és gyakorlatával. 2005-ben került először kapcsolatba Cornelius Cardew „Treatise” grafikus partitúrájával, ezt követően önálló zenei jelöléseit fejleszti grafika, szövegek, alternatív jelrendszerek és félig konvencionális zenei jelölések formájában. 2006-tól a Forum Neue Musik at Christianskirche Hamburg vezetője volt, valamint a Blurred Edges kortárs zenei fesztivál kezdeményezője és szervezője. 2013 óta tart kurzusokat „experimental sound-production” címmel a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) és a Pécsi Tudományegyetemen (PTE). 2017-ben Bartók Györggyel megalapította az Ensemble Mobile-t.

Az esemény támogatója az NKA.

* forrás: Ludwig Múzeum https://www.ludwigmuseum.hu/alkoto/ladik-katalin

fotó: Szécsi Noémi